Tindercat 11

Számos oka volt annak, amiért a szexszel egészen egyetem harmadévéig vártam, és akkor is egy tinderes egyéjszakás kaland keretében intéztem a dolgot. Viselkedésem és nemi önkifejezésem között mindig megfigyelhető volt egyfajta ellentmondás mely abból fakadt, hogy gondolkodásom, cselekedeteim, megnyilvánulásaim sokszor kifejezetten férfiasak voltak, ellenben öltözködésem, és nemi szerepeim egyértelműen nőiesek voltak, s főleg utóbbi volt a domináns. Ezzel a hímnem soha nem tudott mit kezdeni, és ha hozzávesszük impozáns testmagasságomat, vékony alkatomat, azt gondolom, hogy nem éri meglepetésként a kedves olvasót, ha azt mondom, hogy meglehetősen viharos volt. Rengetegszer sértettek meg nőiségemben, számos alkalommal űztek belőlem gúnyt, és kezeltek kívülállóként, amit nem csak azért érintett rosszul, mert mint potenciális partnerként, de még barátként se vettek igazán emberszámba, pedig sokszor az ő társaságukat jobban kedveltem, mint a lányokét. Egy jó ideig meggyőződésem volt, hogy én a nőkhöz vonzódok, az ő testüket sokkal érdekesebbnek, szebbnek láttam, a férfiak nemi szerve meg viszolygást keltett bennem. A mai napig vannak hasonló fellángolásaim egyébként. További, talán ennél is nagyobb probléma volt az interszexségem indukálta anatómiai eltérések. Első körben a 13 éves kislány szintjén megrekedt pubertásom miatt a melleim fejletlenek voltak, és csak 21 éves koromra fejlődtek ki teljesen. Amikor zuhanyzás közben az ujjaimmal felfedeztem nemi szerveim rejtelmes zugait, folyvást zavarban voltam, hogy ott kell-e lennie és valóban olyan szűk méretű-e egy átlagos hüvely. Jó ideig meg se találtam, és utána se igazán tudtam elképzelni, hogy mi módon férne be oda akármekkora pénisz is? Ráadásul maguk a genitáliáim sem éppen a szabványt követték. Ezen okok miatt nem szerettem öltözőkben nyilvánosan levetkőzni, és állandó testdiszmorfiás zavarom volt. Eleddig a magam 23 és fél évével egy, mindössze egyetlen hónapig tartó rövid fellángolást leszámítva soha nem volt párkapcsolatom, habár néha-néha be-becsúszott egy randi. Mindig is vágytam arra, hogy legyen mellettem valaki, de ha a közösülésre gondoltam, mindig ideges lettem, nem tudtam, hogyan működhetne vele a dolog. A diagnózis mondanom sem kell csak tetézte a meglévő problémát – a tetképzavarom immár orvosilag igazolható. Női test, de XY kromoszómák és herék – kinek állna fel egy ilyenre? A szégyenérzet és undor miatt a tagadásba menekültem, és teljesen elfojtottam a rendellenességet. A libidóm a kék pirulák hatására az egekbe szökött, és noha naponta többször is önkielégítettem egy idő után már nem értem be ennyivel. Vágytam egy másik emberre, hogy hozzám érjen, hogy megmutassa, hogy nő vagyok. Mindenhonnan azt hallottam, hogy ez milyen fantasztikus érzés, és, hogy mindenkinek meg kell egyszer tapasztalnia. Türelmetlenségem és kíváncsiságom miatt végül letöltöttem a Tindert és elkezdtem keresgélni. Céltudatosan vágtam bele a dologba, mert csak a szexet akartam megtapasztalni, minden randit, ismerkedésbe ölt időt feleslegesnek éreztem, ráadásul a másik féllel szemben se lett volna fair, mert nem párkapcsolatot akartam – úgy éreztem olyat én nem érdemlek-, és ezzel csak átverném őt. Bizonyítani akartam másoknak, hogy igenis méltó vagyok a másik nem tiszteletére, és, hogy nem vagyok teljesen értéktelen, és bizonyítani magamnak, hogy nő vagyok. Voltak jelentkezők bőséggel, de 99 százalékát balra húztam, néhánnyal beszélgettem is, de elenyésző százalékukkal jött össze valami. Az első alkalom, hogy úri hölgyhöz méltó finom megfogalmazással éljek, igencsak érdekes élmény volt. Vagyis inkább érdektelen. Éppenhogy azért okozott csalódást, mert semmit nem éreztem, egyáltalán nem éreztem, hogy különleges alkalom, vagy életem egy meghatározó pillanata lenne, mintha egy átlagos estém lett volna, amikor megnézek egy részt az Amerikai Faterből. Érzelemmentes fűrészelés, folyamatos megszakításokkal. Beszédes, hogy jobban emlékszem, hogy milyen tévéműsor ment a háttérben, mint a másik teljesítményére. Az este után (nem volt több az egész ott tartózkodásom 45 percnél) letöröltem a Tindert, magam se tudtam mi ütött belém. Tisztában voltam, vele, hogy nem egy egyéjszakás kaland útján akartam elveszteni a szüzességem, úgy, mintha csak egy medium rare steaket dobtam volna kiéhezett pitbullok közé, hogy aztán kiköpjenek, mint egy használt rágót. Így nem volt semmi különleges ebben az alkalomban – és itt a lényeg: ez csak egy alkalom volt, nem csak esemény. Alapvetően egy párkapcsolatban akartam, hogy megtörténjen. Valójában gyáva voltam, türelmetlen és önbecsülésem a padlón volt. Rettegtem attól, hogy kinek kellenék, ha nem tudok vele közösülni, ha nem tudom kiszolgálni az összes igényét. A testem és a szüzességem értéktelen volt számomra, úgy voltam vele, hogy csak túl kell esnem rajta, és utána ledőlnek a falak, amiket korábban felállítottam. Ennek ellenére mintegy másfél hónap múlva újra a Tinderen találtam magam, s nem sokkal később újfent találtam egy ürgét. Vele már 4 randim is volt, így kialakulhatott vele némi bizalom. A harmadik randevún a lakásán kötöttünk ki, ami már jóval pozitívabb élmény volt. Odafigyelt arra, hogy nekem mi a jó, kedves volt, és nem mellesleg külső tulajdonságai is sokkal előnyösebbek voltak. Ugyanakkor most is rettentően fájt, amikor belém hatolt, feszített, szúrt és csípett, ráadásul a hüvelyem anatómiai elhelyezkedése okán erős székelési ingert éreztem, s ez utóbbi igen sok kellemetlenséget okozott a későbbiekben is, és emiatt nem ettem szex előtt fél napig – ebből kifolyólag rendre szédelegve érkeztem a találkozókra. A sok fájdalmas aktus miatt a végére már vaginizmusom lett – amikor közösüléskor a hüvely összehúzódik – és mindig szorongtam, amikor szexre került a sor, és a sikertelen behatolások után sokszor hetekig magamba fordulva keringtem a világban, és csak gubbasztottam a szobámban. Azért is, mert nem tudtam kielégíteni megfelelően a partnerem, és azért is mert én nem élveztem a nemi életet egyáltalán – egyre kétségbeesettebb lettem: ha még csak a szexben sem lelem örömöm, mi jut nekem?2016-02-13_19_53_42.jpg

Mindenesetre kitartóan próbálkoztam, és eldöntöttem, hogy belevetem magam a dolgok sűrűjébe, és kifejezetten közel-keletieket kezdtem el keresni. Első ízben törökökkel ismerkedtem, de tapasztalataim szerint náluk hisztisebb, kényesebb, gyerekesebb, töketlenebb emberek nem léteznek a világon. Az első elmaradt találkozó után egy héttel már egy perzsával engesztelődtem, és mit mondhatnék… egyszerűen leírhatatlan élmény volt. Elevenagyon szép lakásban lakott, ízléses berendezéssel, dekorációval, egy meglehetősen nívós helyen, és ez a miliő sokat hozzátett az élményhez, nyilván, de az ágyban nyújtott teljesítménye csodálatos volt. Mai napig nem tudom, mit csinált, mert eleinte ugyan fájt, amikor megpróbálta belém rakni a hancúrlécet, de utána pózt váltottunk, és abban a pózban nem fájt a szex (csak a székelési inger maradt meg). Orgazmusom nem volt ugyan, de mégis visszaadta nekem a hitet, hogy lehet még normális életem és párkapcsolatom. Miután elment, még órákig összebújva aludtunk. Kielégített érzelmileg, s az eseményben az volt a legnagyszerűbb, hogy nem csak testi, hanem érzelmi szinten is megéltem a dolgot. Mintha a én lettem volna a kedvenc háremhölgye.

Megmutatta nekem, hogy nő vagyok.

Sajnos ez akkor nem realizálódott bennem, pedig az érzelmek szerepe a szexualitásban legalább olyan fontos, mint a testiségé. Én viszont a pszichoszexuális fejlődés orális/anális szakaszában megrekedve kizárólag testi szinten gondoltam a dologra, ami általában perverziókhoz vezet, s korábbi írásaimban ezekről bővebben is írtam. Felvidulva távoztam az estéről. Utána egy másik perzsával húztuk egymás képét jobbra, vele azonban egészen másként alakultak a dolgok. Ő valódi párkapcsolatot keresett, randizni és ismerkedni akart, majd egy hónapig folyamatosan beszélgettünk, egy úriember volt, én meg mind jobban és jobban kötődtem hozzá, viszont valószínűleg az üzeneteimből neki az jött le, hogy én csak szexet akarok, ezért végül csak egyetlen találkánk volt. Minden este "jóéjt-selfieket" küldözgettünk egymásnak, az én képeim egyre kihívóbbak lettek. 2018-11-28_22_49_10.jpgA közösülés fájdalmas volt, a székelési inger is erős volt, már szinte görcsölt a gyomrom az éhségtől, és noha rendkívül kedves és figyelmes volt velem, azzal, hogy nem tudtam ellazulni, s élvezni az aktust, úgy éreztem megbántom, és csalódást okozok neki. Szomorúan, magamba roskadva vánszorogtam el a buszmegállóig, rosszhangulatomat tetemes mennyiségű fánkkal igyekeztem enyhíteni, de íze valahogy keserűvé vált a számban. Pedig annyit készültem az első közös találkozásunkra, izgatottan tettem fel a sminkem, és csillogó szemmel csöngettem be hozzájuk, ő rengeteget próbálkozott, hogy nekem jó legyen, de én meg még csak annyira sem voltam képes, hogy nem mutassam a fájdalmam, s tettessem az orgazmust. Hatalmas önzőségként éltem meg, hogy nem tudtam élvezni. Nőként kudarcot vallottam. De hát nem is egy nővel volt! Egy korcsot dugott, ami annyit sem érdemel, hogy leköpjék. Ezután a randi után egy időre újra töröltem az alkalmazást, de csakhamar megint azon kaptam magam, hogy unalmas perceimben emberek képei húzgálom jobbra, vagy balra. Be akartam bizonyítani magamnak, hogy nem vagyok teljesen használhatatlan, hogy érhetek még valamit én is. Így ismertem meg a marokkóit, akivel rendszeresen találkoztam, és több randink is volt az első szex előtt. Vele sokszor játszadoztunk a vajszínű bőrkanapéján, a nem mellesleg igen hangulatos lakásában, s a végén szerettem már barátként gondolni rá. Nem fért a fejembe, hogy egy ennyire szexi pasi mit kereshet rajtam. Tetszett a macsó stílusa, magabiztossága, ugyanakkor udvarias és törődő is volt, s amikor megláttam a szerszámét falfehér lettem – el sem tudtam képzelni, hogyan férhetne belém. Imponáló volt, hogy egy ilyen pasi engem akart. Kellemes találkozóink voltak, egészen addig, amíg a közösülésre került a sor, a viselkedésemért meg a mai napig szégyellem magam. Egyszer azt találtam mondani neki, hogy ha véletlenül elaludnék a sok alkoholtól, akkor nyugodtan kúrjon meg álmomban. Utóbbi remekül illusztrálja az önbecsülésem szintjét depressziósan. Egy tárgy voltam, aki szeretett szexi fehérneműket vásárolni, szőrteleníteni magát, harisnyát húzni, tűzpiros tűsarkúban lépkedni a kőpadlón, és selyemkimonóban borozgatni.  20180914_134014.jpg

Egy idő után már felhagyott azzal, hogy megpróbáljon a kedvemre tenni az ágyban, annak okán, hogy folyamatosan azt sugalltam felé: nem akarom, hogy kielégítsen, hogy kedvemre tegyen, mert nem érdemlek annyit. Ez az öröm nekem nem adathat meg soha. A sikertelen közösülések miatt viszont mélyebbre merültem a depresszióban…