Diplomaszerzés és ami mögötte van.

Midőn megkezdődött a szexuális életem, egy más, fontosabb esemény is az életembe jött, mely hatalmas kihívást jelentett, de büszkévé is tett, hogy képes voltam véghezvinni. Ez pedig a diplomaszerzés volt alapszakon. Elsőre nem tűnhet nagy ördöngösségnek, hiszen egy BA-s szakdolgozat 20-35 oldal terjedelmű, ami nem egy teljesíthetetlen dolog, ráadásul idő is van rá bőven. Igen stresszes volt az ötödik szemeszterem is, de az semmiségnek tűnik ahhoz képest, ami ebben a szemeszterben várt rám. Egy másik tanulmányi rendszerre való átállásnak köszönhetően (We <3 Neptun) megszűnt az a funkció, hogy a nem megfelelő tárgykódra felvett kurzusok kódját egyszerűen átírjuk, így heti 13 órám volt, aminek nagy része ráadásul szeminárium volt; 4 vizsgát kellett letennem röpke 1,5 hét alatt, s emellé jött még a szakdolgozat megírása. Teljesíthetetlennek tűnt, és már a szüleimnek is említettem, hogy nagy valószínűséggel fél év csúszás várható – azonban több tényező miatt végül úgy láttam ésszerűnek, ha megcsinálom a diplomát. Egyfelől a szak, amire menni akartam nem volt keresztszemeszteres félév, egy egész évet viszont nem akartam kiesni a tanulásból, mert úgy éreztem, azzal csak az időmet vesztegetném,egy helyben toporognék. Én haladni akartam, fejlődni, kitörni, kimenni a független életbe, menekülni valahova, valami elől… Sikerült megugranom a mércét. Heti 4 napon keresztül reggeltől estig a szakdolgozatomat írtam, könyveket bújva a könyvtárban, heti 40 csésze espressot ittam, amitől koffeinfüggő lettem, és az emésztésemnek fél év kellett, míg regenerálódott; rengeteg csokit, gumicukrot és müzliszeletet ettem, amitől masszív cukorfüggőségem alakult ki, néha már egészen acetonos volt a leheletem, sokszor a rosszullétig zabáltam. Egyébiránt étkezésem porlevesre, péksüteményre, jobb napokon grillcsirkére, és tésztára korlátozódott, zöldséget, gyümölcsöt alig ettem, szinte az összes vitamin, és ásványi anyag távozott a szervezetemből. Rászoktam a dohányzásra is, kellett nekem az a tíz perc, amíg elszívtam a szálat, megnyugtatott a mozdulat, és tetszett, ahogy a vékony szál a kezemben állt. Tettem ezt annak ellenére, hogy fogimplantátummal kifejezetten nem tanácsos cigarettázni. Az éjszakázásokra az volt a módszerem, hogy kevés cukros étel mellé ittam a sok kávét (volt olyan, hogy egy egész bögrényi instant kávét megittam, négy-öt teáskanálnyi kávéval). A végére már öklendeztem a kávé ízétől. Kísérletezgettem az energiaitallal is, de azzal leálltam egy idő után, mivel semlegesítette a hormonok hatását, megereszkedett a bőröm. Örültem volna, ha csak a szakdolgozat adott volna okot az aggodalomra, de az abszolválás is nagy kihívást jelentett. A szakdolgozat leadás után nagyjából három hetem volt minden szemináriumomat lezárni, aztán tíz napom négy tárgyat megcsinálni – talán nagyobb stresszt okoztak ezek, mint maga a szakdolgozatírás. A fentebb említett életmóddal, és az évek alatt kifejlesztett rutinommal mégiscsak sikerült abszolválnom, és az államvizsgámat is megcsináltam ötösre.

Egészséges lelkivilággal nem tudtam volna ekkora tempót diktálni, nem tudtam volna ennyire semmibe venni a testem igényeit/jelzéseit, ha a testemet tartottam volna valamire. A hosszú ideig való nagy fordulatszámon történő életvitel, a szervezetem kizsákmányolása és a túlfeszített tempójú tanulás kiégéshez vezetett, ami katalizátora volt amúgy is meglévő lelki problémáimnak. Miután megszereztem a diplomát, és kiköltöztem a nyomasztó albérletből (nem kifejezetten vették figyelembe a magánéletemet), elértem a célomat, felvettek a kiszemelt szakomra, de elmaradt az euforikus öröm. Semmi értelmét nem láttam a dolgoknak, csak ültem otthon a tévé laptop előtt, üveges tekintettel bámultam a sorozatokat, falásrohamaim voltak. Emiatt rengeteget szidtak a szüleim, hogy miért nem megyek dolgozni, miért vagyok lusta, semmirekellő. Kiégtem, de utólag visszagondolva nem a sok magolás, éjszakázás, tanulás volt az, ami kiszipolyozott. Elterelték a figyelmem a valós problémáról, ami lehúzott, amitől rettegtem, és folyamatosan elfojtottam. A testem nem volt ez enyém, megvetettem, s még ha nem is tudatosan, el akartam pusztítani. Majdnem sikerült is.