@bufe: Élem az életem, menedzselem a közösséget. Furcsa, de mióta elfogadtam önmagam, mintha nem is lennék már interszex. Igazából csak addig kardinális kérdés ez egy ember életében, amíg nem tud vele szembenézni, utána beépül a személyiségébe, s jó esetben helyére kerül. No persze a képleten módosít a közösségszervezés. A koronavírus okozta bezárásokat az írással sikerült ép ésszel megúszni, de nyilván minden emerből kivett. Kérdés, hogy mennyit.

Bejegyzés: Epilógus

Eltelt ~10 hónap, mi történt azóta? Hogyan fejlődtél, elfogadás, befogadás? A tigris hogyan viselte a koronavírus okozta bezárásokat, bezárkózásokat? Köszönöm, hogy eddig írtál, de gondolom még nincs vége a történetnek.

Bejegyzés: Epilógus

Nehéz hozzászólni egy olyan állapothoz, amiről még csak nem is hallottam. Az érdekes nem a megfelelő szó a történetedre, de hirtelen nem tudnám leírni, mi minden jutott eszembe olvasás közben. Ma kezdtem el olvasni a blogod, de remélem lesz még folytatása, nem fogod felőrölni magad.

Bejegyzés: A lejtő tetején

Nagyon sok erőt és kitartást kívánok neked! Gratulálok, hogy ilyen nyíltan fel mered vállalni.

Bejegyzés: A lejtő tetején

Szia!
Végigolvastam a blogbejegyzéseidet.
Az a feladatunk, hogy amit kapunk az élettől (vagy Istentől) a lehető legjobban hasznosítsuk.
Azaz boldogan, embertársainkat szeretve éljünk sokáig, magasságtól, nemtől, kromoszómáktól függetlenül.
Te okos, értékes ember vagy, és teljes, boldog életed fogsz élni!
Párt fogsz találni akit szeretitek egymást, és örökbe fogadtok egy (vagy majd több) babát, akinek jó szülei lesztek. :)
Ez a fontos.

Bejegyzés: A lejtő tetején